A Nap energiájának aktív és passzív hasznosítása
A napenergia hasznosításának kétféle módszere létezik, van a passzív és az aktív energiatermelés.
A passzív hasznosítás esetében általában minden esetben az épület tájolása – főleg a tetőé –, valamint a felhasznált építőanyagok a meghatározóak. Ebben az esetben leginkább az üvegházhatás kerül kihasználásra a hőtermeléshez. Összességében tehát passzív energiahasznosítónak tekinthető minden olyan épület, amely építészeti kialakítását és környezeti adottságait tekintve képes a napsugárzást energiaforrásként kihasználni. A passzív napenergia hasznosítása leginkább az úgynevezett átmeneti időszakokban működik a leghatékonyabban – vagyis tavasszal és ősszel –, ebben az esetben ugyanis a külső hőmérséklet miatt még nem olyan tetemes a hő veszteség, de a napsugárzás még jelentősnek tekinthető.
Az aktív energiatermelésnek két módja létezik. Az első ilyen, hogy a napenergiát hőenergiává alakítjuk át, ebben az esetben a napenergiát hasznosítani kívánó épületeken nagy üvegfelületeket építenek déli irányban, amelyeket esténként rendkívül jó hőszigetelő táblákkal fednek le. Nappal azonban az ablakokon beeső fény olyan magas hőtároló képességgel bíró falakra és padlóra esik, amelyek képesek beszívni a hőt és megtartani azt hosszú időn keresztül. A hőenergia aktív gyűjtése azonban leginkább a napkollektorok segítségével történik, amelyek képesek magukba szívni rengeteg napsugarat, majd átalakítani őket hővé, amit a speciálisan kialakított rendszerek továbbítanak vízmelegítés vagy fűtés céljából. Az aktív energiatermelés másik módszere a fotovoltaikus eszköz alkalmazása, amikor napelem segítségével a napsugárzás energiáját befogva képesek vagyunk azt elektromos energiává alakítani. Harmadik lehetőségként szokták emlegetni a termokémiai módszereket, amelyek segítségével szintén eltárolható a napenergia.
